Mit kell ezt cziffrázni? Ez az ember saját maga. Olyan, amilyen. Sok (nagy?) tisztelet van benne, de nem klón. Nagyon tud gitározni, de nem utánoz senkit. 31 éves korában egyszerűen szórakoztató, felemelő és tenyéren hordandó.
2008.12.13-án a Nyugati Teátrumban...
...lépett fel Joe Bonamassa és a Borsodi Blue. Még sose voltam a Teátrumban, de ehhez - és a hasonló koncertekhez ideális hely. Persze ezerszer voltam már itt, csak akkor még Szikra mozinak hívták és kb. ezer filmet láttam ott. Asszem még csókolóztam is az utolsó sorban anno... ;-)
A Borsodi Blue kellemes meglepetés volt. Nem hallottam még a dél-alföldi gengsztereket, de a Borsodi Laca által vezényelt csapat igen megtetszett. Őt a Virga Negrából és számos jam-ből ismerhetjük. Kellemes groove-okkal tűzdelt blues-os muzsika, finom, finom. Ha Pesten lesznek, megyünk buleezni, az tuti.
Bonamassa elvtárs nem várt meglepetés volt a számomra. (Írtam róla itt sokat.)
Ritkán látni itthon ilyen jellegű arcokat, ilyen zenét. Mit tehetünk, szeretjük a gitárcentrikus bluesmuzsikát. Ha jól belegondolok, ilyesmiből minden évre egy jut. Ugyebár volt itt Gary Moore, Clapton bácsi, Johnny Winter, a magyarok közül pedig ilyesmit Katona Tomi csinált az A38-on 2006 végén. Megy ez azért. Nem lehetne évi kettőre emelni az adagot?
Idei utolsó koncertjükön tisztelt meg minket Bonamassa és csapata. A teret azonnal betöltötte a Gibson hangja. Sokkot is kaptam rögvest ettől az ortodox, nagyon "hagyománytisztelő" hangtól. Ismerem Joe lemezeit, hallgatom sokat, de élőben azért mááás... Ezért mentem oda.
Ezt az érzést nem lehet leírni, visszaadni, én csak hangyás érzésnek hívom. Tudod, a gerinced aljáról elindulnak a hangyák felfelé és amikor elérik a tarkódat, akkor összekoccan a fogad is tőle, elvásik a fogad: Húúúú, de jó ezzzzz...
Pont' ezt tette Joe bácsi is, ráadásul egész este. Tolták a jobbnál-jobbakat. A banda nagyon jó, egész este egyetlen hibát sem véltem felfedezni, senki nem nyúlt mellé, nem ökörködtek, láthatólag nagyon komoly és professzionális munka van emögött, mégsem volt forgács-szagú. Sehol egy hamis, fals hang. Igen, amerikaiak.
Hoz valamit mást ez a fickó, amitől egyedi lett. Nem'tom mi az, de mosolyogni kell tőle. Olyan rettentő újdonságokra nem kell gondolni, ebben a műfajban, stílusban és kultúrkörben genetikailag új dolgokat nem nagyon lehet - és nem is kell - kitalálni. Nem is történt ilyesmi, azt kaptuk, amiért odamentünk. Gondolatokkal, érzelmekkel teli blueslapú muzsikát, amely szórakoztat. Igen, a gondolatokkal, ráadásul új, friss gondolatokkal töltött falatok nem akadtak a torkunkon.
Nagy erejű dolgok is belereccsentek azért az éjszakába. Ez egy rockbanda azért és olyan Zeppelines-ZZTopos-Purple-s cuccok is beszaladtak, ami kiválóan alkalmas a fejekben kerengő csatornazajok kioltására.
Mellesleg a Joe bűbájos, van neki aurája szépen, ami azért 31 éves korban...hmmm...szép dolog. Szerethető és szeretendő.
A Mafioso Concerts ismét kitett magáért, a Winter buli után most ez.... és ki tudja, mi van még a tarsolyban.
További képek találhatóak hamarosan a Riviera Paradise weblapon.
Friss kommentek