Az A38-on 2011.09.28-án koncertet rendeznek Kepes Robi emlékére.
"Augusztus 4-én váratlanul elhunyt Kepes Róbert basszusgitáros, aki olyan zenekarokban játszott karrierje során, mint a Felkai Jam, a Palermo Boogie Gang vagy Ferenczi György Herfli Davidsonja. Magyarország egyik legkiválóbb zenésze volt, akire ezen az estén barátai, zenésztársai és tisztelői emlékeznek egy hatalmas koncert keretében."
Nem tudom, hogy Robi akarná ezt a koncertet. Nem vagyok biztos benne. Zenészbarátai azonban akarják és ez valahol tiszteletre méltó.
Nagyon remélem, hogy a résztvevőknek és a szervezőknek sikerül egy olyan minőségű rendezvényt összehozniuk, ami Robi életművének részévé válhat és nemcsak egy lesz, a sok emlékkoncertből.
Nem hinném, hogy ezt az életművet le kellene vagy lehetne zárni egy koncerttel. Természetesen ott leszek.
Meggyőződésem - ahogy más esetekben is - hogy Kepes Robi akkor örülne a legjobban, ha az, amit tett, amit és ahogyan képviselt, valamilyen módon továbbvitelre kerülne. Különösen igaz ez egy olyan ember esetében, aki számtalan fiatalt képzett muzsikussá. Nemcsak basszusgitárosokká, hanem emberekké, akik muzsikussá váltak vagy válhatnak - talán, egyszer.
Ez a koncert jó lehetőséget ad arra, hogy a még feldolgozatlan életmű ne záruljon le Robi halálával. Nagyon szeretném látni - és tenni is hajlandó vagyok érte, hogy ennek az életműnek csak kezdete legyen, a vége vesszen mosolygós és hálás ködökbe, sok-sok közönség örömére.
Ezen a koncerten láthatjuk majd a nagyon szomorú barátokat, zenésztársakat és remélhetőleg a családtagokat is. Sokszáz ember fog fejet hajtani Kepes Robi előtt.
De vajon ott lesznek-e a színpadon azok a fiatalok, akik megértették Robi valódi üzeneteit?
Azok a fiúk és lányok, akik Robi tanítványai voltak, akik valóban továbbvihetik azt, amit Robi üzent nekik - és rajtuk keresztül nekünk is. Minden bizonnyal a közönség körében számtalan volt tanítvány jelenik majd meg. Kik lesznek azok a kiválasztottak, akik hangszerrel a kezükben a színpadról mondhatják el aznap este fájdalmukat, iszonyú hiányérzetüket? Hányan nézhetnek a közönség szemébe, üzenve egy pillantással: "Robi, megértettem, amit az alázatról, tiszteletről, hitelességről nekem tanítottál. Azon leszek,hogy meg is tanuljam, amit tanítottál. Lassan megy, de menni fog. Megígérem."
Friss kommentek