Már megint nem bírtam nyugton maradni. Hiába, már csak ilyen a tinikorból épp’ kinőt rákkenróóól arcok sorsa.
Nyári program átszervezése, többhavi költségvetés újrakonfigurálása, naptárak komplex böngészése után az agyrágó bogár visszaeső áldozatai arra a döntésre jutnak: menni kell. Fent vázolt folyamat öt percig tartott, sokkal erősebb volt a vér lüktetése: elmegyünk Londonba az Arc Angels koncertre. Arra az egyetlenre, amit nem Clapton-papa előtt adnak a Royal Albert Hall-ban. A helyszín az Uxbridge Road és a Bush Hall nevű hely. A dátum: 2009. május 30.
Arc Angels - Too Many Ways To Fall
Ha egy zenekarról egyetlen lemez után kultusz alakul ki és... …
…...az tizenöt évig fennáll, akkor annak oka van. Persze az ilyesmi nagyon komplex dolog, így ez sem egyszerű ügy – ha a részleteket nézzük. Ha ezt nem tesszük, akkor az evolúcióra fogjuk a dolgot, azaz ennek a zenekarnak a léte és produkciója törvényszerűnek tűnik. Ennek egyszerűen így kellett lennie.
aA banda tagjai már régen ismerték egymást, ugyanabban a kultúrkörben mozogtak, mindegyik excepcionális tehetség a saját területén, hangszerén. Valamennyien texasiak, ezzel pedig a texas blues-t kedvelőknek sok mindent el is mondtam. Ugyanakkor az Arc Angels valami más lett. Hamár evolúció, akkor ez annak különlegesen sikeres példánya. Ahogy az emberi faj is valamilyen különleges mutáció miatt jutott el a majommal közös őstől addig, hogy Győzike show-t néz a tévében, úgy az Arc Angels is az ortodox texas blues rock egy olyan genetikai csodája, ami friss vért ömlesztett az amúgy sem punnyadtustini környezetbe.
Új lendület, új dolgok mindenre ráférnek, mindig. Márpedig az Arc Angels jó nagyot lökött a rockzene szekerén – a jó irányba. Nemigen hallható manapság sem ilyen zene, csak tőlük. Eredeti dalok, nem feldolgozások, nem átiratok, hanem originális cuccok, újak, frissek, tizennyolc év távlatából is. Olykor még a zenei háttér, az oly’ fontos ’background’ is nehezen azonosítható, de egy idő után a jónép le is tesz a gyökerek keresgéléséről. Nem egy 102. texasi zártkörű szutyok bluesbandáról beszélhetünk, hanem egy garantáltan világhírű és sikeres rockzenei kuriózumról. Arról már nem is beszélve, hogy a produkció olyan erejű, amitől leesett állunkat sehogyan sem találjuk meg – soha többet. Aki rákattan erre a zenére, az törvényszerűen túladagolásból adódó rút halállal hal meg.
Az Arc Angels összesen egyetlen lemezt jelentetett meg 1992-ben Arc Angels címmel. Ez a lemez számomra minden idők egyik legjobb rock lemeze. Minden benne van, ami kiráz a gatyámból, és ha valakinek ennél több kell, az hallgasson lakodalmas rockot.
A banda a Stevie Ray Vaughan halála után magára maradt Double Trouble klasszikus ritmusszekciójára épül. Tommy Shannon-t és Chris ’Whipper’ Layton-t nem kell bemutatni: ha valakiknek van elképzelésük a muzsikáról és az alázatról, akkor Ők azok. A Csapat Doyle Dramhall II-val és Charlie Sexton-al lett teljes. Miután teljes lett a csapat össze is dobtak egy lemezt, ami csodaszámba megy.
Aztán 1993-ra fel is oszlottak, mindenki ment az egyéb kis bigyuszaival foglalatoskodni. Tommy Shannon és Whipper tolta a Storyville-t, Sexton Bob Dylannal turnézott Doyle pedig sok éve Eric Clapton papával osztja az észt.
Bár az Arc Angels lemez régen jelent meg, hatása kiemelkedő és kiemelendő. Tizennyolc év alatt nem kopott semmit sőt, kiderült róla, hogy értékálló, becsületes darab lett. Sikert aratott főleg az USÁ-ban. Valószínűleg egyáltalán nem volt olyan elképzelés a tagok fejében a lemez készítésénél, hogy valami örökkévaló, korszakos dolgot csinálnának. Leginkább ez szaladt ki a kezükből nagy hirtelen – és főleg ettől jó ez a dolog.
Egy hazai Arc Angels fan - eredeti 1992-es pólóban. A felvétel 2008-ban készült Budapesten a Nothin' But The Blues Pubban.
A lemez ma is él, annyira hogy például néhány éve még egy tribute csapat is alakult Magyarországon Paradise Cafe névvel az Arc Angels dalaiknak megismertetése céljából. A Pradise Cafe az egyik AA szám címe, illetőleg egy austinban található zenés szórakozóhely neve. Szerinted? E csapat tagjait nem’tom mi motiválta, de valószínűleg nem bírták ki, hogy ezeket a klassz dalokat ne játsszák el. Ennél nagyon sokkal több asszem nem kell. Sajna összesen egyetlen koncertet adtak, de bizakodjunk a folytatásban. Respect az ilyesminek.
Az eltelt hosszú évek alatt az Arc Angels néha adott egy-egy koncertet, leginkább a nagyon erőszakos, befolyásos texasi zeneszeretők hatására. Ilyen alkalom volt például a Clifford Antone halála alkalmából az Antone’s ban tartott koncert. A zenekar tagjait is meglepte, hogy ennyi év után még mindig jelentős rajongótáborral rendelkeznek mindezt abban a helyzetben, hogy se lemez, se koncertek. A pohár akkor telhetett be, amikor minden különösebb promóció nélkül a dallasi House of Bluesba szervezett koncertre a pénztárnyitás napján elfogyott az összes jegy. Pedig HOB nem kicsi hely…és ott is ritka a fullhouse.
Végre leesett a tantusz a tagoknak, hogy ezt bizony érdemes, szinte muszáj tovább csinálni. Ennek következménye az lett, hogy a banda újból összeállt. Nem is akármilyen turnéra indultak: Eric Clapton 2009-es tizenegy koncertjét nyitják a Royal Albert Hall-ban, ami nagy durranás.
Leszervezésre került egyetlen saját koncert is Londonban, nevezetesen a Bush Hall-ban az Uxbridge Road-on 2009. május 30-ra.
Nos, ez lesz az a buli, aminek jegye a zsebemben lapul, és amely koncerten valószínűleg ipari takarítóeszközzel sem söprögetik össze a darabkáimat.
Szóval az Arc Angels újra működik. Új lemezről IS szó VAN, de egy DVD mindjártkijön, amin két új dal is hallható lesz. A jótubán már megtalálhatóak amúgy az új dalok. Sajnos Tommy Shannon már nem tagja a zenekarnak, bár az Államokban tartott koncerteken megjelenik, Európába sajna nem jön át. Kár.
Besózottságom foka emelkedik, egy hét múlva ilyenkor már túl vagyok egy olyan bulin, amire nem is számítottam. Csak jött és nekem mennem kellett…
Kísérőimet jól választottam meg, lélekben és fizikailag is támogatnak majd. Bár csak hárman megyünk, sokan lesznek velem Magyarországról. Mindenkiből viszek egy kis darabot, akire ez tartozik. Olyan leszek, mint a KisVakond az Ő zsebes nadrágjával. Velem lesztek édeseim, ne aggódjatok.
Valahogy aztán csak hazahoznak majd, hogy elmeséljem Nektek, mi is történt 2009. május 30-án az Uxbridge Road-on.
Olvasnivalók:
Angol Wikipedia cikk az Arc Angelsről
Magyar Wikipedia cikk az Arc Angelsről
Kiváló magyar koncertbeszámoló az Arc Angels 2008 decemberi dallasi bulijáról
Friss kommentek