Lehet valamilyen üzenet-értéke annak, ha valaki egy napon születik Robert Johnsonnal, valamint az európai béke első napja is ide esik, egyébként aznap szabadalmaztatták a Coca Colát? Kitaláltad: nap május 8. (Robert Johnson ugyanis e napon született 1909-ben, a Második Világháború pedig 1945 e napján ért véget Európában, a Cola szabványa 1886-ból származik.)
Történetesen még egy úr született 1977-ben ezen a neves napon, nevezetesen Joe Bonamassa amerikai gitáros, énekes és zeneszerző, aki 2008.12.13-án teszi tiszteletét nálunk a Mafioso Concerts jóvoltából.
Ez a nagyszerű fiatal gitáros az amerikai új blues generáció meghatározó jelentőségű személyisége. Vele egy lapon említhető tehetségek még Mato Nanji (Indigenous), Kenny Wayne Shepherd, Johnny Lang és – hál’ Istennek – még sokan mások.
Hosszan lehetne elmélkedni arról, mennyire jó is az, hogy az Egyesült Államokban igen bő kínálata van a jobbnál jobb fiatal blues és blues-rock zenész tehetségeknek és milyen kár is az, hogy itthon csak elvétve szaladunk bele ilyesmibe. Közös szerencsénk, hogy van, aki Stevie Ray Vaughan, Buddy Guy, Clapton és a többiek hagyományait továbbviszi – a saját hangján. Ez a cikk azonban nem erről szól, hanem Bonamassa urat kívánja bemutatni.
2005 óta kísérem figyelemmel Mr. Bonamassa munkásságát és bizony azonnal megragadott. Ő máshogy „más„, mint Mato Nanji, vagy Clapton. A fickónak abszolút saját hangja van, saját - és igen kiváló – dalai.
Ő is korán kezdte, 12 éves korában már B.B. King előtt találta magát a színpadon. Még mielőtt azt mondanánk, hogy ez biztosan véletlen volt, tegyük hozzá, hogy 14 évesen a Bloodline nevű csapatban láthatjuk, ismét exkluzív társaságban, Miles Davis dobos fiával, Erinnel, Robby Krieger magzatával Waylonnal, valamint az Allmann Brothersből ismert basszer Barry Oakley csemetéjével. Mindjár két slágert is gyártottak a 1994-es Bloodline című lemezen, a "Stone Cold Hearted," és a "Dixie Peach." címűt. Puff neki. Sokan egész életükben nem hoznak össze olyan jó lemezt, mint ez. A Bloodline nem egy „eredeti” lemez, de rendkívül jó hallgatni, mondjuk ezerszer is. Valamitől nekem az Arc Angels jut eszembe erről a lemezről, pedig emez teljesen más dolog, mivel itt öreg profik tolják, ezen meg kölykök.
2000-ben jött ki első valódi saját lemeze, A New Day Yesterday címmel, amelyet 2002-ben a So, It’s Like That nevű igazi rocklemez követett. Közben 200-nál több koncert évente… a szokásos blueser élet. Számos bootleg kering ebből az időből.
2003-ban aztán megint egy jó nagy – és elég váratlan - dobás: a Blues Deluxe, ami valójában feldolgozás lemez. Hallhatóak John Lee Hooker, B.B. King, Elmore James, Albert Collins vagy T-Bone Walker szerzeményei, olyan sajátos, erős, egyedi kivitelben, hogy mindjárt a Billboard Blues Chart első helyére ugrott, illetve számos grémium előtt az Év Lemeze dicső címet is elhozta. Ilyesmi nemigen fordul elő feldolgozás lemez esetén, de aki meghallgatja: megérti. Ezen lemezen van 3 saját dal is. Beférnek ezek is, miazhogy.
2005-ben ismét egy rocklemez jelenik meg: a „Had to Cry Today” és zenekar csere.
2006-ban ismét a Billboard #1: You And Me. Ez megint blues lemez, ráadásul olyan stúdiózenészekkel mint Jason Bonham a Zepp elhunyt dobosának fia vagy LD Miller herflis. Még egy Zepp-blues feldolgozás is hallható: a Tea For One.
2007-ben is van lemez: a „Sloe Gin”, 2008-ban pedig a „LIVE From Nowhere In Particular” című koncertlemez, amely augusztus óta kapható.
Ez az ember valóban valami. Nagy tisztelet sugárzik belőle, mindemellett tud és mer is saját maga lenni. Szereti amit csinál és így én is szeretem. Beszéltem többekkel, akik már látták élőben: „felsőfok” mondották. Most én is jól megnézem mindjárt. Alig várom.
Amikor 2006-ig bezárólag elkészítettem életművét egy rádió számára, azon gondolkodtam, hogy miként lehetséges egy huszonegynéhány éves emberről életművet csinálni. Jelentem: lehet, róla lehet. Sikerült.
1941. december 13-án, pont’ 67 évvel ezelőtt üzentünk hadat az Egyesült Államoknak. Ekkor ünnepelhetjük továbbá Ted Nugent és Heinrich Heine szülinapját is. A kisebbik fiam is akkor ünnepli 22. szülinapját (majdnem). Mindenesetre szerintem együtt ünneplünk, de nem fentieket, hanem a hamisítatlan, eredeti zenét. Az évfordulók ünneplése a Nyugati Teátrumban történik. (Bár Joe weblapján még az A38 szerepel.)
A Kólát aznap nem ünnepeljük meg… :-)
Egy kis ízelítő:
Gibson fan-eknek:
EOX
Néhány link:
Lemezkritika a Passzión: You and Me
Joe Bonamassa hivatalos weblapja
Friss kommentek