Címkék

Címkefelhő

Friss kommentek

Priv üzenet

mailto: selectoreox kukac gmail dot com

Rákkenróóól

Főleg zenéről, főleg élőben, főleg saját képekkel. Blues, bluesrock, rock és heavy.

Koncertfotók

Képtelen vagyok szó nélkül hagyni...

2006.02.17. 06:19 | EOX The Selector | Szólj hozzá!

http://www.fonogram.hu/ illetve http://www.mahasz.hu: "Többéves szünet, illetve szűk körű, szakmai rendezvények sorozata után a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége 2006-ban ismét nagyszabású gálaest keretében díjazta az előző év legjobb könnyűzenei teljesítményeit, és ünnepelte: a ZENÉT.”

A MAHASZ sajtóközleményének teljes verziója itt olvasható.

Egyszerűen képtelen vagyok megállni, hogy ...

 

 

...ezt a remekbe szabott sajtóközleményt ne kommentáljam. Meg kell mondjam, életem egyik legnagyobb bicskája nyílt ki a zsebemben ettől a pátoszt sem nélkülöző "alkotástól".
 
Itt - mármint a pátosznál - akár már meg is állhatunk elsőként egy pillanatra. Azt írja:
„Ebben a sikerben mindannyian osztozunk, s azzal a tudattal megerősítve folytatjuk a megkezdett utat, hogy a magyar könnyűzene ezen az estén óriási lépést tett, s mind a sajtó, mind a közönség számára bizonyította, hogy sem szégyenkeznie, sem a jövőtől félnie nem kell, hogy a színvonalas produkció, az odafigyelés és a munka meghozza a gyümölcsét, hogy igenis érdemes alkotni, dolgozni, zenélni, s hogy mindezt a munkát, teljesítményt mind a szakma, mind a közönség ismét egyre jobban értékelni fogja.”

Szép mondat, teccik. Az "átkosban" olvastam ilyen szépet utoljára, valamelyik pártkongreszus összefoglalójában.

Nos:
A MAHASZ "megkezdett útjáról" jobb nem beszélni. A hanglemezkiadók szövetsége érdekes utat jár mostanában. Erről az útról nekem valami egészen más jut eszembe. Például az, hogy ezt az utat nem a MAHASZ kezdte meg, hanem jó száz évvel ezelőtt indult ez a sztori, itthon pedig a háború után. Az akkori útépítők nem lennének különösebben büszkék a jelenlegi garnitúrára. Ja, és ez az út a jelenlegi budapesti útviszonyokat juttatja eszembe. A hasonlatok kitalálását az Olvasóra bízom. (Segítség gyanánt a kulcsszavak: kátyú, lezárt, lassan, panama, óccsóér’, később, nincspénz, nemazénasztalom, amásikahülye, stb.)

Aztán:
Tessék mondani, az miért hatalmas lépés, hogy a Zorall vagy Caramel díjat kap?
Hatalmas?
Lépés?
Melyik irányba?
Szégyenkezés?
Kontra betli! Szerintem van miért szégyenkeznie ennek a túlnyomó részt igénytelenségre és szinte csak tömegigények kielégítésére berendezkedett koacervátumnak. Egy árva hangom sem lenne, ha ez a kedves grémium legalább icipicit foglalkozna azokkal, akik nem a mainstream-ben mozognak. Sznobságuk és gátlástalanságuk, jóérzésük közel teljes hiánya azonban vélhetően gátolja őket abban, hogy sűrű teendőik között észrevegyék azt a feladványukat, miszerint támogatniuk illene azt a bázist, akiknek van fogalmuk a zenéről és nemcsak a zeneiparról. El van felejtve az a dolog, hogy a zeneipar mögött a zene áll és nem Britney Spears?

Alkotni? Dolgozni? Zenélni? Hogy merészelhetnek erről beszélni?
Tessék mondani, Caramel vagy a NOX műveit nevezzük alkotásnak? Az „alkotás” szóról nekem Bartók vagy a Pink Floyd művei jutnak inkább eszembe, Caramellel kapcsolatosan sokkal inkább a „gyártás” nevű ige furakodik elmémbe. A „dolgozás” ugye amerikai értelemben tárgyalandó itt és most: „Make Money!” Kérem szépen a zene, az valami más. Amiről Önök beszélnek, az termék és nem zene.

Ha a grémium neves, zeneértő tagjai egy szép estén mélyen magukba néznek, meséljék már el nekem, mikor láttak-hallottak utoljára igazi magyar zenét vagy előadást? Olyan valódi muzsikát, melyről nem az jutott eszükbe, hogy ebből pénzt lehet csinálni, hanem olyat, ami megmelengette a szívüket, amitől végigfutott a hideg a hátukon, amelyet hosszú évekig élvezettel hallgatnak? Nem emlékeznek ilyesmire? Hát itt van az eb elhantolva.
Ahhoz, hogy legyen ilyen, kellene a lemezkiadók támogatása is.

A közönség értékelése? Nos, igen. A tömegterméket értékelik. Értsd: kinyílnak a pénztárcák.
Én ugyanolyan közönség vagyok, mint bárki más, illetve eljárok tehetségkutató rendezvényekre is, beszélek fiatalokkal, fiatal és nem olyan fiatal zenészekkel is.

Lehet, hogy több közönség van? Felhívnám a figyelmet, hogy van a közönségnek egy olyan, a MAHASZ által ki nem elégített része, aki nemcsak szellemi toprongyra, hanem valódi muzsikára is költene, ráadásul nem is keveset… Meglepő lehet a MAHASZ vezetői számára, hogy mostanában egyre több olyan magyar lemezt vásárolok, amely szerzői kiadásban jelenik meg? Csak egy példát mondok: Németh Gábor Projekt lemezei. Pedig vettem belőle vagy nyolcat és ezt adtam többeknek karácsonyi ajándékként.

Ezekben a szűkös időkben nem kellene ezen megfontolkodni? Sok kicsi sokra megy... Nem kéne esetleg az utánpótlásra és a minőségre beruházni, ahelyett, hogy a bootleggerek és zeneletöltők anyázására költenénk oly’ sokat? Megnyugtathatom a MAHASZ képviselőit, nem töltöttem le NoX vagy Caramel lemezeket. Ja, és nem is fogok. Sosem töltök le magyar lemezt. Mind megveszem, boltban. Ha kapható...

A félreértések elkerülése végett rögzíteném:

semmi bajom a slágerzenével
semmi bajom a tömegtermékkel
semmi bajom azzal, hogy a hanglemezkiadók pénzből élnek, ebből adják ki a lemezeket, amikkel sok embernek örömet okoznak. Ezek gazdasági vállalkozások, e szerint tevékenykednek, adót és minden isten haragját fizetnek, ugyanúgy mint bárki más.
semmi bajom a hanglemezkiadók és az előadók jövedelmével és profitjával. Sikereket kívánok neki, mind üzletileg, mind emberileg.
Azzal azonban sok bajom van, hogy:

A slágerzene mellett az igaz értékek nem kapnak teret, támogatást, sem erkölcsileg, sem anyagilag azoktól, akiknek erre a legtöbb lehetőségük van. Lehet az, hogy van ilyesmi, csak én nem tudok róla?
A sok tömegtermék mellett a rétegzenét kedvelők szép számú vásárló rétege magasról le van…
Hangoskodás, pátosszal teli szavak röpködnek valami olyasmiről, ami nagyobb részben értéktelen. Még jó, hogy a „kultúra” szót nem írták le. A kivételeknek pedig tiszteletem és örök hálám.
Sírás-zokogás van a profit csökkenése miatt, amit – én is elismerem, hogy – kellemetlen és tenni kell ezzel valamit. Azt azonban nem tolerálom, hogy ezt olyan köntösbe rejtik, mintha például kizárólag a zeneletöltés vagy CD másolás tenné tönkre a zenészeket. Ez súlyos összemosása több különböző dolognak, nevezetesen hogy a zenész jövedelme és a kiadó profitja messze nem ugyanaz. Ez így csúsztatás, ami megengedhetetlen és szerintem igen megalázó a gondolkodó zenészekre nézve. (Lásd „Együtt a zenéért”.) De ez egy másik hosszú sztori...
Nekem sincs igazi, jó ötletem, mit is kéne ezzel tenni, abból a célból, hogy a káposzta is jól lakjon és a kecske is megmaradjon. Az biztos, hogy a zeneiparnak változnia kell, mert a zenészek és a közönség úgysem fog. A közönség az értékért fizetni fog, illetve már fizetett, a zenész sem fog kevesebbet enni a kiadó kedvéért holnap.

A Fonogram díj célja ez lenne (kivonat): "A Fonogram díj célja, hogy méltányolja a hanglemezipar kiemelkedő sikereit létrehozó művészek és kiadók tevékenységét, valamint azokat a hanglemezek előállításához szükséges tevékenységeket, - illetve azok művelőit - amelyek zenei életünket és a hanglemezkiadást előre viszik, illetve olyan új és eredeti produktumokat hoznak létre, amelyek a szakma képviselői és a közönség előtt kiemelkedőnek minősülhetnek."

Ezen - egyébként méltányolható - céloknak mennyiben felel meg a Zorall vagy Caramel?
Mennyiben új és eredeti e két előadó? Én itt egyetlen szempont érvényesülését látom, és ez nem más, mint az eladott lemezek darabszáma.

Tessék mondani, a zenei életet ezen előadók viszik előre? Ezt komolyan kétlem. Ezek az előadók a kiadók profitját viszik előre, illetve teszik lehetővé azt, hogy - amúgy életképtelennek minősíthető - vállalkozások életben maradjanak.

Természetesen nem kívánom összemosni sem az előadókat, sem a kiadókat, mivel vannak közöttük jószándékú, szakmailag megfelelő kvalitással rendelkezők is. Õk sajnos a már említett "tisztelet és hála a kivételeknek" kategóriába esnek.

Azt gondolom, hogy a lemezkiadóknak és a könnyűzenei élet környékén tevékenykedőknek kicsit több időt, energiát és pénzt kellene fordítania az utánpótlás, a fiatalok képzésére és támogatására nemcsak a MegaSztár-kategóriában. A kiadóknak pedig kívánok olyan zenei élményeket, melyeket olykor van szerencsém némely koncerten átélni – ahol a művészek lemez nélküli, olykor fiatal előadók.

A pátosszal teli szavakat pedig hagyjuk meg a közönségnek és a lemezvásárlóknak.

A bejegyzés trackback címe:

https://eoxtheselector.blog.hu/api/trackback/id/tr721198127

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása