Egy kedves ismerősöm azt mondta jómúltkorjában: "Leszarom, ha hamis vagy pontatlan. Kettesben lehet-e vele szántani...?"
Jah, kérem, a ZZ Top-ból áradó erővel nemcsak szántani, de boronálni, vetni, aratni is lehet, illetve az összes létező további mezőgazdasági munka elvégezhető - magas termésátlagok mellett. Nem lennék meglepve, ha valamely (mind?) atomreaktorban fűtőanyagként is használnák őket.
Közel negyven éve.
Ez már akkor nem fogy el.
-Ah-how-how-how - mondá Reverend Willie G,alias Billy Gibbons. Erre a...
...pillanatra fogunk mindannyian várni 2009. október 15-én a Papp László Sportarénában.
Ez a néhány szó kultikussá vált 1973 óta (persze van, akinek már korábban), amikoron is megjelent a Tres Hombres című lemez. E korongon található a La Grange című szám, amelynek elején hallhatóak e szavak.
Ennél a számnál nagyobb zúzás már csak a Beer Drinkers & Hell Raisers című csendes kis szösszenet ugyanerről a lemezről.
La Grange amúgy egy létező helyiség Houston és Austin között (http://www.cityoflg.com). A dal e város határában álló házikóról szól amely – nos, lássuk ezt be - egy kupleráj.
A texas boogie egyik indulóját persze egy még régebbi dal ihlette: ez pedig John Lee Hooker "Boogie Chillen" című szerzeménye, amely valahonnan a negyvenes évek vége irányából érkezett.
Ugyanúgy John Lee Hooker emlegeti ezt a három szót a Boom Boom című dalban.
Szóval az, hogy a gyökerek tisztázása után mégis meglepetések érnek minket a ZZ Top hallgatása közben? Nos, ez már a rocktörténet zajos és hatalmas-erős része.
A kis híjján 40 éves zenekar anno összerakott olyasmit Texasban, amitől azért a szolídabb rockereknek is beleáll a boogie a lábába.
Ez a zene egy mixtura, pontosan tudható, hogy merről és miből építkezik, ugyanakkor sajátos, de rettentő erejű originális produkcióvá vált és válik a három muzsikus kezében. Az "ész" kétség kívül Billy Gibbons gitáros, ő hozza azt a rendkívül eredeti hangzást és stílust, amiből azonnal felismerhető a hallgatott produkció. A basszer Dusty Hill és a dobos Frank Beard alapoz, nem is akárhogy.
Szóval Vilmos tisztelendő úr zenekarának az oly' jellegzetes alap sound-ját már a ZZ Top egyik elődjénél, a Moving Sidewalks nevű bandában megtalálta a '60-as évek végén. Ez a csapat játszott Hendrix előtt texasi turnéján, de felléptek a Doors előtt is.
Aztán '71-re összállt a ZZ Top és két év alatt kiszórtak három olyan lemezt, ami akkor és azóta is - szántás előtt (vagy helyette?) hallgatandó. Ezek a "ZZ Top's First Album" (1971), a "Rio Grande Mud" (1972) és a "Tres Hombres" (1973).
Nyers, erős, kompromisszum nélküli blues rock lemezek. Ebbe a sorba sorolható még talán a ’75-ben megjelent negyedik album, a Fandango is, különösen az ezen megtalálható Tush című, szintén örökbecsű darab miatt.
A Tush volt az első dal, amit a ZZ Top-tól hallottam, valamikor ’78 környékén. Aztán két évvel később hozzájutottam kazettán a Tres Hombres-hez és egy házi válogatáshoz az első 4 lemezből. Szóval azóta is…
Ez a korszak tartott kb. ’81-ig, az El Loco lemezig. Dob, basszus, gitár. Ennyi.
A stúdióalbumokat egyetlen helyiségben vették fel ideáig. Számtalan, a mai koncertprogramokon is megtartott dal született ezekben az időkben, mint például a Cheap Sunglasses, "I'm Bad, I'm Nationwide, Blue Jean Blues, Just Got Paid és sorolhatnám.
Aztán ’81 ben megjelent zenéjükben a szintetizátor, a sampler és a hangzás hosszú időre megváltozott. Megjelent ’83-ban az Eliminator lemez, a Gimme All Your Lovin’-al, a Legs-el és Sharp Dressed Man dalokkal. Ez a lemez óriásit ütött, nyolcszoros platina lemez lett és a dalokkal kapcsolt sajátos videoklippekkel világszerte még egy (gazdasági) szinttel feljebb emelte a ZZ Top-ot. Mindezt úgy, hogy a ritmusképletek, a stílus nemigen változott, pusztán a sound lett korszerűbb (ha ilyen van egyáltalán). Kissé „táncolhatóbbak” lettek a dalok, felbukkantak olyan partikon is az új nóták, ahol eddig semmi keresnivalója sem volt Gibbons-éknak.
Ettől ez még egy húzos, texasi rockzene maradt. How-how-how.
...és ez azóta is így van.
Bizonyos dalokat beengednek számomra nem kívánatos helyekre. (Igaz, engem sem látnak ott szívesen…) Ide én nem megyek, helyette betolom a „Jesus Just Left Chicago”-t, amitől 10-ből 10-szer a vezérműtengelyem kiveri a blokk tetejét.
Koncerteken továbbra is őrült erős a ZZ Top. Nincs sampler, szinti, helyette van kettő-négy, jó agresszív basszussal és olyan gitározással, ami példa nélküli jelenleg is. Elég megnézni a tavaly megjelent Live In Texas DVD-t (Minden dal fent van a jóTubán).
Manapság mondjuk (2009.07.10, Biloxi, MS) a következő setlist alapján tolták:
Got Me Under Pressure,
Waitin' for the Bus,
Jesus Just Left Chicago,
Pincushion,
I'm Bad, I'm Nationwide,
Future Blues,
Cheap Sunglasses,
I Need You Tonight,
Catfish Blues,
Foxy Lady,
Just Got Paid,
Gimme All Your Lovin,
Sharp Dressed Man,
Legs,
Tube Snake Boogie,
La Grange/Sloppy Drunk/Bar-B-Q medley,
Tush. (Contrib by Don Sides)
Ahogy sok mindent nem lehet utánozni, megtanulni, úgy Willie G. játéka is - ha le is írható, de el nem játszható ugyanúgy. Ezt csak Ő tudja. Néha hamis, néha tempótlan – de szántani azt lehet vele.
Megyek is – van néhány tuskó a kertemben – egyedül ki- és széttépem őket – közben persze szól a Beer Drinkers… Aztán szántok is.
A mezőkön úgysem találkozom azokkal, akik a Viva Las Vegas-t dudorásszák. A többi marhaságot, mint például mikor lett Gibbonsnak hosszú szakálla és honnan ered a ZZ Top név - nos ezt a többi portál elmeséli nektek. Aludjatok jól, álmodjatok szépeket, gyerekek.
A koncertet a Showtime iroda szervezi.
Picture: © Eagle Rock Entertainment
Friss kommentek