Ég egy gyertya az asztalomon.
A "Honfoglalás" DVD-t nézem.
Ittam egy pohárral.
Rágyújtottam.
Hát ennyi. Megint elment valaki, akit szerettem. Ma eltemették Tunyogi Pétert.
Lassan minden nap gyújthatnék gyertyát.
Nem írok nekrológot, nem tudok ilyet, de főképp ...
nem akarok. Minden itt van előttem a TV-ben, nézze meg, akinek ilyesmire van most (vagy valaha) szüksége.
Nem mentem el a temetésre. Pedig megtehettem volna, nem volt különösebb feladványom aznapra. Reggel még úgy terveztem a napom, hogy odamegyek, aztán rájöttem, hogy belehalok, ha ott kell állnom ennek az embernek a sírjánál. Pedig lett volna ott dolgom: ott kellett volna hagynom egy darabot magamból. Gyáva vagyok, igen.
Most este megkapja tőlem a kis Tunyó azt, ami jár neki. A tiszteletet.
Fotó: Hirling Bálint [origo]
Friss kommentek