Ideje volt elmenni már egy kis Zeppelint meg Purple-t hallgatni - élőben.

Szóval én mindkettőt nagyon szeretem. E két banda volt, ami csekély gyermekkoromban meghatározó volt. Azé' a Stones is ide tartozik. Meg még sokan...Az azonban biztos, hogy a Black Dog és a Tumblin' Dice közel egy napon tolakodott az életembe. Ja, meg a Time a PF-től. Meg a Highway Star, meg a....

Szóval eltoltam rozzant arcomat az Avalonba, 2008.11.14-én, hogy megnézzem a ZepSessiont és a Cry Free-t, valamint az A.R.C-ot (Action Rock Company).

A ZepSession az általam ismert, többnyire stabil felállású Zeppelin tribute bandák közül a legjobb. Hol vannak, hol nincsenek, időnként kicserélődnek tagok, de a "kemény mag" marad.

Egy-két évente látom őket, időnként pedig elmegyek egy-egy alkalmi felállású Zeppelin bulira. Időnként kicserélem a kocsimban az általam összeállított Zepp válogatást és otthon mindig hányódik valahol elől egy Zepp CD. Valahogy lemásznak a polcról. Nem értem, hogy' csinálják. (Szigorúan megvásárolt, eredeti, nemegy amerikai nyomású. Néhány bakelit is befigyelt az idők során. Vannak dolgok, amiket komolyan vesz az ember és ha éhen hal, akkor is költ rá. A Zepp lemezeket kabinet kérdésként kezelem.)

Szóval én így veszem be immár kb 30 éve a működésémhez szükséges Zepp adagomat.

A ZepSession szerintem igen jól áll hozzá a Zeppelin dalokhoz. Nagyon nyitottan, szabadon gondolkodnak erről és így is játszák a dalokat. A dalok keretéhez azért ragaszkodnak, azonban sok szabad gondolatot is belevisznek. Ettől felszabadult lesz a jónép, befogadja vagy minimum felsejlik előttük talán egy "szebb világ".

Az idők során sok bootleg Zepp koncert került hozzám és ezeken a felvételeken is szabad, változatos dolgok hallhatóak. Nemegy közűlük igen izgalmas darab. Hallgasson csak valaki bele mondjuk a '79 augusztusi knebworth-i koncertbe, pl. a The Song Remains The Same-be vagy az Over The Hills-be mondjuk. Nekem a Zepp mindig a szabadon áramló gondolatokat és érzelmeket jelentette és jelenti ma is. Valószínűleg ezért nagy hatású dolog és nemcsak nekem. Szeretem a riffeket, a remek átkötéseket, a dalokat magukat, ahogy a stúdió lemezeken szerepelnek, de szeretem azt is, ahogy csak úgy belenyúlok egy bootlegbe és nem biztos, hogy elsőre megmondom, melyik dal szól éppen, mert szabad dolgok történnek. Izgalmas, na. Pedig mondjuk Page néha olyan suta dolgokat csinál, hamis meg minden, szóval nem túl jó, meg rosszul is szól néha, recseg-ropog, de mégis izgi. A Zepp blues-ok pedig égbekiáltó cuccok, szinte kivétel nélkül. A SIBLY (Since I've Been Lovin' You) pedig asszem mindent visz.

A Zepsession is kicsit olyan, mint névadójuk. Nem érdekel, hogy' csinálják, hol hamis és hol nincs összepróbálva rendesen. Bele tudok feledkezni, szórakoztat és kész. Hagy engem alá- és fölé szállni. Más, mint a hétköznapok. Szeretem a hétköznapokat is, de egy-egy ilyen pillanat csőre tölt engem.

Ezen a buli a SIBLY-be Atka, azaz Scholtz Attila a Cry Free énekese szállt be. Hát az egy igen jól sikerült darabbá kerekedett (és a kismalac legyen a vendégetek). Szemmel láthatóan neki és a bandának is bejött ez a cucc. Odab@szott és kész. Kell még valami más is? Nem hinném.

Aztán jöttek Atkáék a Cry Free-vel és letolták a torkunkon a Deep Purple '74-es California Jam című koncertjét. Nahát, az is nagyon rendben vót. Ez a DP koncert ismert darab videóról is, eléggé híres Blackmoore ámokfutásáról. (Megnézhető itt.)

Ezen az eredeti, '74-es bulin azonban ezen kívül más is történt. Például nyomnak egy egészen állat Mistreated-et meg Lazy-t.

A Mistreatedet-et nyomta most a Cry Free is és - bár nem először hallom tőlük - ez különlegesre sikerült. Köszönjük, jól esett.

Sokszor, sokhelyen leírtam már mekkora a megbecsülésnek örvend nálam a Cry Free. Ennek sok oka van, de leginkább az, hogy '96 óta viszik ezt az ügyet, maradéktalanul, nagyon-nagy tisztelettel, ami ritkaság. Példaadó dolog ez. Lehet nem szeretni a tribute és cover bandákat, de a tények száraz dolgok. Aki ilyet csinál és ennyi ideig, az valamit tud.

Ezt gondolta a Deep Purple is 2008-ban, amikor az alábbi üzenetet küldte a Cry Free-nek:

Nagyon bejött nekem ez az este. Kellett már. Ideje volt.

 Csak megjegyezném, hogy aznap este három zenekar játszott. (Az A.R.C. melegített be.). Két zenekar biztosan, de lehet, hogy a ZepSession is megemlékezett egy-két szó erejéig Tunyóról. (A ZepSession alatt volt egy kis háborúm a technikával, lehet kiestek darabok.)

A koncertek előtt régi P. Mobil dalok szóltak és utána a dizsiben is előkerültek Tunyós dolgok. Nem nagyon vagyok képes kommentálni. Nem is kell. Ez így rendben van.