Címkék

Címkefelhő

Friss kommentek

Priv üzenet

mailto: selectoreox kukac gmail dot com

Rákkenróóól

Főleg zenéről, főleg élőben, főleg saját képekkel. Blues, bluesrock, rock és heavy.

Koncertfotók

Exkluzív mélyinterjú a Eox Dö Konnektorral, a Sansz-On Bizottság zenekar vezetőjével 2. rész

2011.01.03. 15:45 | EOX The Selector | Szólj hozzá!

 

(Az interjú első része itt olvasható
 
Aztán fontos, sőt nélkülözhetetlen személy még a cateringért felelős felelős vezető, Dr. Hannibal Lecter gastroenterológus. Ő gondoskodik ...
...a turnékon a zenekar megfelelő kalória beviteléről és az egészséges táplálkozásról.
Szintén a turnék elmaradhatatlan résztvevői a sofőrök. A logisztikai vezető irányítása alatt működő sofőr csapatot James Dean elvtárs irányítja.
Az egyik legfontosabb résztvevő a turnén a színpadtechnika tervezeséért és a kiemelkedő látványosságokért felelős Darth Vader elvtárs. Elvi iránymutatásai alapján egy egészen komoly hadsereg tevékenykedik annak érdekében, hogy a drága közönség valóban feledhetetlen élmény részese legyen.
 
TM: Mielőtt a zenekar gazdasági bázisáról fecsegnénk, kérem ismertesse a zenekar ideológia hátterét.
EDK: Ahogyan azt már korábban is említettem, az ideológiai hátteret elsősorban a Párthatározat biztosítja. Elméletileg és gyakorlatilag ez mű teljesen elégséges ahhoz, hogy üzenetünket megfogalmazzuk. Például terveink között szerepel, hogy egy későbbi időpontban a teljes Határozatot megzenésítjük. El kell telnie egy kis időnek ahhoz, hogy a zenekar igazán összekovácsolódjon egy ilyen volumenű feladat végrehajtásához, illetőleg aggályaim vannak a széles publikum befogadó- és értelmi képességével kapcsolatosan. Vajon megértik-e majd a valódi üzenetet? Amíg e nagy mű el nem készül, addig vasárnap délelőttönként, vidám körülmények között hullatunk morzsákat a nagyérdeműnek, elősegítve ezzel értelmi fejlődésüket.
 
Értelmes emberek számára jól látható, hogy a Határozat tiszta és világos iránymutatást ad társadalmunk számára. Egyfelől széles, demokratikus és független lehetőségek tárházának szinte végtelen palettáját biztosítja a kulturális élet és a média számára, másfelől határt szab az antidemokratikus, neoliberalista, kommunista, kapitalista, populista, jóskapista nézetek további elterjedésének. Nemcsak a magyar népnemzeti hagyományok őrzését vállalja fel, hanem egyenesen beépíti mindennapi életünk minden apró szegletébe a magyar népnemzeti hagyományokat, eliminálva ezzel a nem magyar és nem nép és nem nemzeti hagyományok eddig megszokott széleskörű terjesztését. Nemcsak minden népcsoport, etnikum, életkor számára határozza meg napi, részletes teendőket, de anyja neve és lakcím szerint is átlátható, söralátét egyszerűségű szabályrendszert határoz meg a munkások, a parasztok és az értelmiségiek számára. Hát kell ennél több?
 
Engedje meg kedves Maunika, hogy néhány apró részlet bemutatásával világosítsam meg az Ön soványka elméjét.
Minden törvény, így e Határozat is annyit ér, amennyit végrehajtatnak belőle. Ennek megfelelően a Határozat számos olyan pontot tartalmaz, amely a hajszálpontos végrehajtást segíti. Vegyük például a következő mondatot:
 
„A hatékony műszaki megoldások tekintetében a Médiatanács - szükség esetén nyilvános meghallgatást követően - ajánlást tesz közzé.” 10. § (6)
 
Meg kell hogy mondjam Önnek kedves Maunika, amikor először elolvastam e veretes sorokat, szinte elaléltam. Gondoljuk csak át: a mondat egyértelműen és pontosan meghatározza, hogy kinek, mikor és mit kell tennie, levéve a médiaszolgáltatók válláról a műszaki fejlesztések terheit, hiszen készen kapják majd a Határozat betartásához szükséges világverő műszaki ajánlásokat. Gondoljon csak bele, hogy ez a hivatkozott szolgáltatók számára a fejlesztési költségek szinte teljes megtakarítását jelenti, amelyeket ezek után bírság és különadó formájában befizethet a költségvetésbe. Arról már nem is beszélve, hogy a kiemelkedő minőségű állami fejlesztéseket ezek után külföldön is értékesíteni lehet, amelyek jogdíj- és licenc bevétele igen jelentős is lehet. A fényes jövő már látszik: a drogoktól és egyéb elfajzásoktól bűzlő Silicon Valley műszaki személyzete megtisztulva átköltözhet Ópusztaszerre, a jelenleg már építés alatt álló állami monopóliumot élvező Tulipánosláda-médiavölgybe. Gyönyörű kép.
 
Vagy vegyünk egy másik, valódi gyöngyszemet:
 
Egyetlen, gyönyörű mondatban annyi kéj, báj és szellem jelenik meg, hogy a magyar Olvasó szíve csordultig telik meg. Végre, nem kell tovább bámulnunk a kokakóla mámorban fetrengő amerikai nemzeti geográfia társulat Zs-kategóriás, állítólag ismeretterjesztő műveit. Ezek helyett végre megnézhetjük Özv. Lukasenkó Béláné 34 részes sorozatát a tojáspatkolás tudományáról. Alig várom.
 
Gyakorlatilag az egész Határozat minden gyönyörű mondatát idézhetném. Engedje meg, hogy még egyet, a kedvecemet megosszam Önnel és az Olvasókkal.
 
„A lineáris médiaszolgáltatásban közzétett reklámok időtartama egyetlen, egész órától egész óráig tartó időszakon belül sem haladhatja meg a tizenkét percet, beleértve az osztott képernyős reklámot, a virtuális reklámot, a reklámtartalmú képújságot, valamint - a (2) bekezdés e) pontban foglalt kivétel mellett - a más médiaszolgáltatás műsorszámainak népszerűsítését.” 35. § (1)
 
…és végre és végre és végre! Íme, feltárul a menny kapuja és örökké fényeskedik nekünk. Óránként teljes tizenkét perc a gyönyörből! Valószínűleg hosszú idő eltelik még addig, amíg valamennyi magyar ember felismeri e mondat jelentőségét. Ha belegondolunk, akkor valójában már csak óránként 48 percig kell középső ujjunkat az égieknek mutatva gyalázkodnunk.
De e túlságosan leegyszerűsített nézőpont helyett pillantsunk a mondat mélyére, mondjuk a fiatalok fejlődése szempontjából (bár legalább még 18 más kiemelkedő jelentőségű területet is választhatnék).
Vegyünk például egy egészen közönséges, inkább kisstílű, mint kispolgári darabot, Krúdy Gyula nyomán elkészített Szindbád című filmet. Kérdezem én: ha egyben, megszakítás nélkül tekinti meg az a 16 éves kölyök ezt darabot, hogyan lenne ideje valójában felfogni és időben elutasítani azt a mélyen elriasztó erkölcsiséget, alapvetően hibás érzelmi megközelítítést, amelyet e silány mű sugalmaz? Nemcsak hogy nem tudja pontosan megfogalmazni magában a műben (ha ezt lehet műnek nevezni) szereplő társadalmi és szociológiai jelenségek bírálatát, de egyszerűen nincs ideje elég mélyen elutasítani a darabba erőltetetten belekényszerített stílustalan képi költészetet.
 
A megszakítások nélküli vetítés ebben az esetben lehetővé tenné, hogy az amúgy ártatlan kamaszt „erkölcsi, szellemi és pszichikai fejlődésére hátrányos hatások” érjék. Ez a jelenség nem engedhető meg, amely célért nemcsak a szülői iránymutatások mennyiségét szükséges erőteljesen korlátozni, de számos más, egyéb kiemelkedő jelentőségű változás is szükségessé vált.
Gondolok itt például a tanórákon kötelezően elhelyezett és a tanítók-tanárok által felolvasandó reklámokra. A Határozat nemcsak azt fogalmazza meg pontosan, hogy mely korosztályban, mely tanítási órákon milyen mennyiségű reklámot kell közvetíteni a tanulók irányában, de nem, lakcím, vallási beállítottság, anyagi helyzet és szexuális irányultság szerint is felbontásra kerül az elhelyezendő reklámok kötelező mennyisége.
Szintén csak támogatni tudom a kezdeményezést, miszerint a jól meghatározott reklámok köréből a középiskolai tanulmányok végén kötelező jelleggel emelt szintű érettségi vizsgát kell tennie a kamasznak, ha tovább akar tanulni, ha nem. Ezen intézmény nélkül sosem tudjuk a fogyasztói társadalmat a kívánatos Orwell-i szintre emelni és nem tudjuk a gazdasági válság által 20-40%-al visszaeső hirdetési piacból származú adóforintokat a cihába gyömöszölni. Természetesen a Határozat itt is figyelembe veszi – nagyon helyesen - a magyar termékek reklámozására fordítandó kvótákat.
 
Nem lenne etikus azonban, ha nem beszélnénk a Határozat hibáiról. Valójában nem hibákról, hanem a Határozat gyors kialakítása miatti nyomdai problémákról beszélhetünk. Több ilyet is felfedeztem a Műben, amelyekkel kapcsolatosan törvénymódosítási kérelmet terjesztettem be, sürgősségi elbírálást kérve.
 
Apróbb helyesírási hibákat javítottam, mint például:
1. § (1) A törvény hatálya kiterjed a Magyar Köztársaságban letelepedett médiatartalomszolgáltató által nyújtott médiaszolgáltatásra és kiadott sajtótermékre.”.
Ebben a mondatban egy sajtóhibát találtam, azaz a mondatnak pontosan így kellene hangoznia:
 
1. § (1) A törvény hatálya kiterjed a Magyar Köztársaságban a világ összes országában letelepedett médiatartalomszolgáltató által nyújtott médiaszolgáltatásra és kiadott sajtótermékre.”
 
Vagy vegyünk egy másikat:
 
21. § (1) A lineáris rádiós médiaszolgáltatásban a zenei művek közzétételére szánt műsoridő legalább harmincöt százalékát magyar zenei művek bemutatására kell fordítani.
 
A nyomda ördöge ismét lecsapott. A két mondat így hangzik helyesen:
 
21. § (1) A lineáris rádiós médiaszolgáltatásban a zenei művek közzétételére szánt műsoridő legalább harmincöt kilencvenkilenc százalékát magyar zenei művek bemutatására kell fordítani.
(2) A lineáris rádiós médiaszolgáltatásban a közzétett magyar zenei műsorszámok legalább huszonöt kilencvenkilenc százaléka öt évnél napnál nem régebben nyilvánosságra került a Sansz-On Bizottság Zenekar által készült zenei műből, vagy öt évnél napnál nem régebben a Sansz-On Bizottság Zenekar által készült hangfelvételből kell, hogy álljon.”
 
Azon túl, hogy milyen jelentős gazdasági előnyöket rejt a fenti, módosított megfogalmazás a zegész nép számára, az szerkesztett mondatban a jambusok is rendesen helyezkednek el.
 
Szerencse a szerencsében, hogy jelenleg a Médiatanács alelnöke vagyok, így valószínűleg a módosítások gyorsan törvényerő emelkedhetnek.
 
Összefoglalva: a Sansz-On Bizottság zenekar erkölcsi-elvi-ideológiai alapvetéseit a fentieknek megfelelően alakítottuk ki. Részletekről most nem beszélnék, hiszen egyrészről még kialakítás alatt állnak, másfelől pedig nem kívánom a valóban ütős színpadi és média megjelenés várhatóan sokkoló tartalmától, azaz a katarzistól megfosztani a nagyérdeműt. Részletek gondolom majd a – természetesen kontrolált és szerkesztett – koncert beszámolókban olvashatóak lesznek.
 
TM: Könnyeim még a hátamon is patakokban folynak gyönyörű szavaitól. De kérem, hogy most térjünk vissza a gyarló valósághoz. Hogyan festenek a Zenekar gazdasági ügyei?
 
 
EDK: Nos, természetesen gazdasági ügyeink egyáltalán nem függetlenek a politikától. A rendszerváltás óta eltel 20 év alatt végre-végre eljutottunk abba az Isten által áldott állapotba, hogy gyakorlatilag – de a fennálló Határozat szerint is – nem szükséges, sőt lehetetlen, de tilos is elkülöníteni a politikát az összes többi társadalmi területtől.
 
Végre nyugodtan, üldöztetés nélkül közreműködhetnek a politikai szereplők a gazdasági és a civil életben. Elfoglalhatják politikusaink az Őket már oly’ régóta megillető helyüket a piedesztálon. Politikusaink keblükre ölelhetik a kultúra ideológiailag kiábrándítóan alacsonyan képzett katonáit. Gazdasági szakembereink számára példát mutató politikusaink minden bizonnyal nemcsak hazánkat rántja majd ki a gazdasági válság örvényéből, de a világgazdaság szekerén is benyomja a turbó gombot.
 
Például csak gratulálni tudok a Határozatban szereplő azon iránymutatáshoz, miszerint az óvszert és a sikosítót ezek után csak párttagdíj befizetését igazoló szelvény és a kérelmező személy azonosítását szolgáló bőr alá ültetett microchip leolvasát követően lehetséges kérelmezni. Az engedélyezési procedúránál előírt életkor, családi állapot, faji, etnikai, vallási és szociális helyzet részletes vizsgálatára rendelkezésre álló igen rövid, 30 napos határidő ugyan nem túl sok, de remélhetőleg a módszer elősegíti majd a népesség szaporodását. Az ilyen és hasonló szabályok végre kontrollált környezet biztosíthatnak lánglelkű politikusaink számára, hogy saját céljaikat elérjék.
 
 
Tudom, furcsán hangzik majd, de hálás szavakat kell intéznem az elmúlt 20 év politikai, gazdasági és kulturális elitjéhez azért, mert a politikai kultúra evolúciós folyamatait eljuttaták a jelenlegi nirvánaszerű helyzetbe. Tudom, hogy hosszú, kitartó és fáradtságos szellemi munkán vannak túl. Megérdemlik tehát a pihenést, mostantól úgyis automatikussá vált minden általuk jól-rosszul összetákolt folyamat. Összeértek a szálak végre. Követtek el hibákat, de fátylat reájuk.
 
A zenekar gazdasági ügyei – a fentieknek megfelelően – gyakorlatilag nem léteznek. A gazdasági vonatkozásokból adódó elvi és gyakorlati tevékenységeket immár teljes egészében politikai síkra fektettük. Gazdasági döntések szerepét politikai nyilatkozatok veszik át, a könyvelés helyett párthatározatok, bírságok helyett pártfegyelmik, bevétel-kiadás helyett munkás-paraszt, üzleti terv helyett ötéves terv, fedezet helyett békekölcsön intézményei működnek – és nemcsak a zenekaron belül.
 
Természetesen szót kell ejteni a korrupcióról is. A zenekaron belül teljes egészében sikerült a korrupció intézményét felszámolni egyetlen, nagyon egyszerű ötlettel: átneveztük a fogalmat.
Gazdasági – azaz politkai – szakértőink a fennálló Párthatározatok elvi és gyakorlati kivitelezéséhez találják meg a forrásokat, attól függetlenül, hogy amúgy van-e pénzünk avagy nincs.
Nem szükséges senkit sem megvesztegetni, hiszen kizárólag elsíbolt pénzekből áll a teljes vezetés és a crew fizetése.
Más a helyzet a szerzőknél és a zenekari tagoknál. E területen nagyon egyszerű a helyzet: valamennyi szerzői jogdíjat én szedem be és eszem ágában sincs senkinek sem adni belőle.
 
A muzsikusok a gázsijukat főleg természetben kapják meg, hiszen a zenekari életükön túl gyakorlatilag nem létezik magánéletük, ahol pénzt költhetnének. Nálunk esznek-isznak, még WC papírra sem szükséges költeniük. Bizonyos tagok – az irányomba mutatott szexuális aktivitás arányában - kisebb ajándékokat, előmeneteli lehetőséget kaphatnak, amely tényt rögzítettük a zenekar alapító határozatában. Például ilyen módon biztosítjuk a politikai-ideológiai, de egyben gazdasági átláthatóságot is.
 
A jelenleg még szükséges forrásokat részben a jegybevételek, részben a lemezeladások, de leginkább az elvi szinten meggyőződéses szponzoraink biztosítják. Mivel koncertünk még nem volt és lemezünk sem jelent meg, ezért – hátrányos, elnyomott helyzetünkre tekintettel – csekély állami támogatásban is részesülünk.
Természetesen ez nem akadályoz meg minket abban, hogy a három év mulva rendezendő első koncertünkre elkezdjük a jegyeket árulni. Több, ügyes, eleddig ismeretlen marketing fogást is alkalmaztunk a jegyértékesítésnél.
Például a NépStadionban kiosztható mintegy 30.000 db jegy helyett 250.000 db jegyet értékesítettünk - előadásonként. Ugyanis aznap nem egy, hanem több koncertet is tartunk, számszerint 9-et. Az egyenként 15 perces előadások között 10 perc szünetet tartunk, amely elégséges ahhoz, hogy a régi közönség távozzon és a szép, új közönség elhelyezkedjen, illetőleg megvásárolja a belépéskor kötelezően megvásárolandó 300 oldalas fekete-fehér műsorfüzetet. (Kiemelt szponzoraink természetesen színes egyoldalas brossúrát tehetnek magukévá. Számukra arra is lehetőség nyílik, hogy jegyüket Pelikán elvtárs kezelje.
 
Szponzoraink valóban alaposan kitettek magukért. Az egyik kedves médiaszolgáltató világcég támogatónk például beemelte munkaszerződéseibe a Sansz-On Bizottság zenekar koncertjeire történő saját és valamennyi családtag részére kötelező elővételi jegyvásárlást. Az ilyen és a hasonló intézkedésnek köszönhetően első koncertünkre már eladtunk 12 millió jegyet, ami az előadásonkénti 685.000 Ft-os jegyárat figyelembe véve éppen, hogy fedezi költségeink 20%-át. E szponzorunknak cserébe kisebb, szinte alig észrevehető szivességet teszünk a Határozat következő verziójában, úgymint nemzetbiztonsági okokból örökös felmentést élveznek majd a közbeszerzési szabályok alól. Sajnos, csak ennyit tudtunk tenni értük, többet nem enged meg lelkiismeretünk.
 
A nyereséges működéshez szükséges további 80%-ot szerény állami támogatás segítségével biztosítjuk. Mivel a támogatásokat odaítélő állami kuratórium egyetlen tagja én vagyok, hosszú és komoly csatározások után – kis különbséggel ugyan – de az elengedhetetlenül szükséges állami forrás biztosításra került a Sansz-On Bizottság zenekar számára.
 
Remélem, Kedves Maunika ennyi információ elegendő a zenekar gazdasági tevékenységéről.
 
TM: Igen. Remélem Ön pedig megengedi, hogy tájékoztassam Soros György és Rockefeller urakat az Ön által ismertetett gazdasági modellről.
 
EDK: Természetesen, szerény 25% részesedésért.
 
TM: Menni fog. Köszönöm az interjút és akkor most átbillegek az irodájába meghallgatni a szemináriumot.
 
Folytatása következik.

kép: http://betiltva.com. Köszönjük.)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eoxtheselector.blog.hu/api/trackback/id/tr852557518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.