Címkék

Címkefelhő

Friss kommentek

Priv üzenet

mailto: selectoreox kukac gmail dot com

Rákkenróóól

Főleg zenéről, főleg élőben, főleg saját képekkel. Blues, bluesrock, rock és heavy.

Koncertfotók

Mobileum+ - Lemezkritika

2009.12.31. 13:04 | EOX The Selector | Szólj hozzá!

A magyar hard rock lemez olyan, mint a fehér olló. Ritkán jutunk ilyesmihez. Van ezer metál, vannak jó blúzlemezek is, de hárdrökk?
Így tehát hallgatjuk a régieket. Eddig.

A Mobileum….

…. pedig végre egy jó magyar hardrock lemez.

A hangzásról:
A lemez nem szól igazán jól, de nem is Pink Floyd-ot hallgatunk. Némi munkával (és stúdióidővel a Kőbányai Zenesuliban)biztosan lehetett volna jobbat is csinálni. Kicsit 'maszatos' az egész lemez, lehet hogy csak mastering-baja van. Ez azonban egy magyar lemez, ne keressük az amerikai hangzást egy Kárpát-medencében készült lemezen. Jó 20 évig én is kerestem ezt, de már nem.
Nagy baj a sound-al azonban egyáltalán nincs, otthon egy jó equalizerrel egészen jó hangzást raktam össze. (ha-ha). Mindezek mellett gratula Ottó Tivadarnak. Ha csinálna még vagy 20 ilyen hangzású lemezt, megköszönném.

A zenészek:

Szakadáti Matyi iszonyú jó dobos és szeretem ahogy dobol. Sokszor láttam a Mobilban és a Póka Egon Experience-ben is. Legutoljára egy hete a Pókarácsony rendezvényen. (Beszámolót lásd itt.) Nagyon jól húz, ahogy üti a cuccot, pontos, van íze-bűze annak, amit csinál. Végre egy jó dobos a placcon. Ráadásul énekel is, ami külön remek dolog.

Van egy nagy bajom vele azonban: nem hardrockot dobol ezen a lemezen. Néha kicsit 'túldobolja' a témákat. Sokat üt ott, ahol a kevesebb is elég lenne. Van ahol befér a duplázó és van ahol határeset.
Például a 'Hol voltál King-Kong' dalban 0'10”-nél, na az oda nem kell. Sajnos ezen a lemezen több ilyen is található és ez olykor báncsa a fülemt.

Kérem szépen: a kettőnégy, az kettőnégy és nem más.

A Németh Gábor Őrnagy Úr, na az kettőnégy kérem. (Nekem azért is Őrnagy Úr, hiába léptették azóta elő.) Pedig Ő aztán tud mást is dobolni, hallgassuk csak meg szólólemezeit.
Nem akarom összehasonlítani ezt a két dobost, mert nem illik egy 40 éve a pályán mozgó tanárt összehasonlítani egy huszonéves sráccal, de az igazat meg kell mondani.
Matyi azóta elhagyta a Mobilt és azt gondolom, hogy kitörve ebből a jelentős műfaji korlátokat jelentő 'dobozból', saját dolgokkal fog előállni, amitől mi majd jól lefossuk a bokánkat. Azonban ha valaki bemászik egy dobozba, akkor azt tessék dobolni, ami egyedi, de odavaló. Ha kettőnégy, akkor kettőnégy, ha Portnoy, akkor azt, ha Buddy Miles, akkor azt.
Talán a legjobb momentum a lemezen az 'Ötven éves férfi' bevezető 30 másodperce a dobon. Azért nagy grat. Pedig nem nagy mutatvány, egyszerűen csak az az odavaló cucc. Ennyi.
Hajrá Matyi! Viszünk téged mi még vállon le a színpadról!

Mivel több blues is szerepel ezen a lemezen, meg kell említeni, hogy a blues dobolás nagyon nagy mutatvány. Ehhez valszeg Matyinak még néhány sört meg kell innia, még néhányszor kell a dobolást választani az aktuális csaj helyett és kell felébredni úgy, hogy az ember nemigen tudja, hogy melyik két magyar város között zötykölődik éhesen, halál-üresen egy buszban, a sírás szélén himbálózva. Meg fog jönni, mert mindene megvan hozzá, a technika nem fogja korlátozni. Ebből a műfajból Mezőfi Fifi által bemutatott életutat és produkciót ajánlanám referenciaként.

A két gitár

Jó ideje nézem a Mobilt két gitárral. Jó ideig néztem eggyel is. Néztem még Bencsik Samuval is.
Sárvári Vili nem egy gitárhős, Tornóczky Feri az. Vili tudja, mi az a hard rock, Feri tudni fogja. Vili asszem csak ezt tudja, Feri mindent tud, amit gitáron tudni lehet. Vili old school módon szól és ez jó neki, Feri friss hang, de nem tudja még, hogyan szóljon. Ha Vilivel találkoznék, a jobb kezemet ökölbe szorítanám, a szívemre tenném és meghajtanám a fejem. Ha Ferivel találkoznék, meghívnám egy-két sörre és rettentően büszke lennék arra, hogy találkoztam ezzel a nagyszerű muzsikussal. Tudom, mi van Vili fejében és sejtem, hogy mi van Feri fejében.

Sosem szerettem Vili sound-ját. Más kérdés, hogy Bencsikét sem szerettem. Tornóczky Feri sound-ját pedig kimondottan nem szeretem. Más kérdés, hogy eszetlenül vagyok finnyás ezügyben. (Csak megjegyzés: ami az utóbbi egy évben bejön, az Petendi Tomi hangzása. Az od@b@sz. De ez hosszú-hosszú idő után alakult így.)
Feri soundja nekem túl puha, lágy. Valamilyen karcot és egy kis teret keresek benne a koncerteken és ezen a lemezen is. Még annyit, hogy minek tekerni, ha egy megtartott hang többet mondana? Mindenki tudja, hogy Feri elteker bármit, de ezt nem itt kell megmutatni. (Lásd még: Keith Richards és Cseh Tamás.)
Vilinek egy inge van, Ferit már két különbözőben is láttam.
Vilit el tudom képzelni a konyhámban lecsót enni. Ferit is, de asszem ő nem tunkolja ki a szaftot. De nem azért nem tunkol, mert az malac dolog, hanem azért mert még nem tudja, hogy a tunkolás a lecsó része, de ehhez a lecsónak előbb kell elfogynia, mint a kenyérnek.

Nincs készen ez a Feri-fiú még, ami inkább előny, mint hátrány.
Ugyanazt tudom róla mondani, mint Matyiról: a hardrock kevés neki asszem. Annyi minden van ebben a fiúban. Nagyon szívesen hallgatnék tőle saját dolgokat.
A Mobileum lemez felét Ő szerezte. Aranylemez lett, mégis mi a francot akarok?
Például azt szeretném, ha a Szakadáti-Tornóczky duó fülön fogná extanárukat, - a mi jó Póka Egonunkat  - és rávennék Őt arra, hogy ennek a - jelenleg remek - triónak saját számokat írna. Vagy írjon ez a két csudajó muzsikus és tolja velük Egon. Ezek a jóemberek mindenesetre maradjanak együtt mert jó, amit csinálnak.
Félreértés ne essék, imádom a Hendrixeket, de a két fiatalnak menni kell előre és Ők tudják azt, hogy az 'előre' megtalálásához először visszafelé kell nézni, ki tudja meddig. A saját 'egyenest' csak több pont kijelölésével lehet lefektetni.
Olyan erő van ebben a két srácban…
Továbbra is járok utánuk, mint Bill után a Kopaszkutya.


Az énekes
Ugyanazt tudom megállapítani, amit már többen előttem: Baranyi László koncerteken jobb produkciókat nyújtott eddig, mint ezen a lemezen.
Nem kell utólérni Tunyót, Rudán úr után pedig kész felüdülés ez a hang. Dzsónak nagyon jó hangja van, de - mint tudjuk és megtanultuk - ez csak egy darabja a jó énekességnek. Végre valaki időben száll be és nem hamis, illetve tudja a szövegeket. Nagy dolgok ezek.
Tessék egy kicsit fegyelmezetlennek lenni. Hagyjad, hadd' szabaduljon el az állat… Rákkenróóóól.



Lóri, a Prjodúszer, szövegíró.

Ő az az Ember, akit képtelen vagyok egyenlő, ugyanolyan mércével mérni, mint bárki mást. 40 év után asszem lehetetlen ilyet tenni és talán nem is szabad.
Képzeljük el mondjuk, ahogy Mick Jagger jön szembe a Harmat utcában és a földre köp. Ha tóthkettőbéla esztergályos teszi ezt, akkor beszólunk neki, hogy Ő egy kőbunkó. Mit mondanánk Mick Jaggernek?
Igen, Lóri a földre is köphet. Mi több, az égbe is.
Leszartam eddig is (és holnap is leszarom) Lóri különböző politikai nézeteit, helyenként sértő beszólásait. Ő is ember, tévedhet, de az is lehet, hogy igaza van.
Amiben biztosan igaza van, az a rákkenróóól.
Amit Ő tett, az nem követhető, nem utánozható. Lóriból csak egy van és Őt így fogadom el, ahogy van. Harminc éve. Mert én vagyok a büszke Közönség. Ő meg a Kiváló Zenekar.
Nyilván nekem nem kell vele éveket eltöltenem egy buszban vagy a színpadon.
Nehéz ember. Emelgesse a frantz.
Tessék nekem tolni a rákkenróóólt és ebben Ő garancia, etalon és referencia minden magyar zenésznek. Ha tetszik, ha nem. A magyar rock legnagyobb pulóverével állunk tehát szemben, ha Radics Béláé a köpönyeg.

Igen, Ő már szinte bármit megtehet. Írhat nem túl jó szövegeket rocklemezre, beszélhet marhaságokat a színpadon. Maximum megmondjuk neki, hogy ez nem jó és azt is megmondjuk neki, hogy ezzel együtt szeretjük. Nem hazudunk neki, nem kell köröket futni és mindenféle szószba csomagolni a Kalmopirint. Elrágott ebből Ő már eleget, ismeri az ízét.
Mostmár tudjuk, hogy megírja a következő lemez szövegét is, a következő koncerten is leginkább vállon vinnénk, de leginkább meghívnánk egy '52-es Gönczire (bár lenne nekem is, asszem csak neki adnék belőle, meg a Pókának).
A Mobileum lemezen szereplő szövegek között több az átlagos, mint a jó.
Harminc év alatt megtanultam a helyén kezelni a Mobil-szövegeket és ezt javasolom másnak is. Van amelyiket szeretem, van olyan, amelyiket nem annyira és van olyan is ami a legrosszabb: közömbös.
Tudnod kell: ez az ember eltemette a fél magyar rockszakmát. Megérthetjük tehát azokat a verseket, amiket ír? Alig hiszem.
Nem kell tudnunk, mi van a fejében. Legyen elég az, hogy elfogadjuk vagy elutasítjuk negyven évét - a hibáival együtt. Nem kell azonosulni vele.
Egyszerűen csak szeretni kell Őt, mert nemzeti kincs.
Eljön a pillanat, amikor neki is minden meg lesz bocsátva. És nekem is, meg Neked is, kedves Olvasó.

Összeállt az új - ki tudja és kit érdekel hányadik - Mobil.
Elmegyünk és megnézzük. Tudom, hogy mit kapunk majd: ugyanazt, amit az elmúlt harminc évben. Leesik majd a gépszíj az agyunkról, mert mindig leesett. Miért lenne ezután másképpen? Szimplán megnéztük Magyarország legjobb hard rock zenekarát.
E tény minősíti Schuszter Lórántot és semmi más.
Ha szabad javaslatot tennem a következő Mobil-lemez címére akkor talán az 'Emelgesse a franc'-ot vagy az „Osztyapenkó lépést vált”-ot javasolnám (vö. Hofi Géza).

…és legutoljára: Póka Egon.

A Mobileum lemezen az egyetlen produkció, amiben a legkevésbé sem tudok belekötni az Póka Egon produkciója. Továbbra is elképesztő amit csinál. Mind a sound, mind a technika, mind a témák: kivételes. Ezek azok a momentumok, amitől azonnal beleszerettem ebbe a lemezbe.
Nem tudok mit mondani már ennek az embernek a nagyságáról. Ő a másik nagy rákkenróóól elme.
Amikor meghallottam, hogy Egon belépett a Mobilba, azt mondtam: „íme a szemetet összefújta a szél végülis. Összeállt a legnagyobb magyar rockzenekar. …kár, hogy nem fog sokáig tartani, mert két dudás csak csúnyán berúgva fér el egy csárdában.”
Tévedtem, már ami a „rövid időt” illeti.
Valahogy' egyszerűen nem akarok más basszus hangot hallani, mint az Övé. Valahogy nem akarok más témákat hallani, mint amiket Ő játszik.
Valahogy nem akarok más erőt érezni a színpadról, mint ami róla jön le.
Asszem 1979-ben láttam először a Hobo Blues Band-ben. Nos, azóta van ez így.


Ami komoly hiányossága ennek a lemeznek, az az, hogy nincs rajta az a fajta rock'n'roll, amit olyannyira szeretek a Mobiltól. A 'Benzinkút' című Póka-darabban mintha felsejlene valami ilyesmi, 2'16”-tól mintha lenne valami próbálkozás, de kicsi, kevés, sovány. Kedves Lóri, ezt legközelebb tessék pótolni, különben pót-z.h. lesz. Ugye nem felejtődött még el Eric Burdon, a BTO, a Bad Company, a Led Zeppelin és a Cream?


Ez egy lemezkritika lett volna, de nem komp lett.

Lehetne még áradozni és szídni ezt a lemez, de polcon nem eszi meg a por, az tuti. Ahogy a többit sem. Szerintem a foglalkozás mégiscsak elérte célját.

Vettem belőle vagy hatot és Karácsonyra ezt osztogattam ajándék-gyanánt az arcoknak. Örültek.

Hajrá Lóri!

EOX

A bejegyzés trackback címe:

https://eoxtheselector.blog.hu/api/trackback/id/tr581634955

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.