Címkék

Címkefelhő

Friss kommentek

Priv üzenet

mailto: selectoreox kukac gmail dot com

Rákkenróóól

Főleg zenéről, főleg élőben, főleg saját képekkel. Blues, bluesrock, rock és heavy.

Koncertfotók

Graham Bonnet, The Roxx, Whitesnake Tribute az Avalonban - 2007.04.17.

2008.04.18. 23:20 | EOX The Selector | Szólj hozzá!

 

A Whitesnake Tribute-ról már megemlékeztem első nyilvános koncertjük alkalmából itt.

Most csak durván fél óra jutott nekik, de ez is jó volt.  Aztán a zenekar nagyobb része végigbulizta az est hátralévő részét... többekkel egyetemben.

Kezdjük a Roxx nevű német csapattal. Ők '84-ben alakultak és 1986 óta jelentetnek meg lemezeket.  A rockbanda Billy Itch (B.Itch) frontember köré alakult. Ez egy olyan pasi, aki  köré valóban lehet zenekart építeni. Midőn megjelent a színpadon, szimpla klónnak nézte Őt az ember, mondjuk igen hasonlított Halford apóra. Aztán ahogy haladt előre az idő, úgy vált egyre hitelesebbé ez a fickó. Nem szakadt el a nagy elődök által bevezetett sablonoktól, de mégis jó volt nézni, nem azon törtem a fejem, hogy fikázzam le. Bizalmat és szimpátiát ébresztett a színpadról is a pasas és ez jó dolog. Ja, és igen kiváló hangja van, hibátlan. Később bebizonyosodott, valóban egy szimpatikus kedves ember, ugyanis összefutottunk a büfében, ahol gratuláltam nekik a produkcióhoz, melyet hálás köszönettel és néhány kérdéssel nyugtázott. (Mi tetszet és mi nem..., stb.) Kísérletet tettem elmagyarázni neki, hoooóól van pontosan Prágában az Ú Flekú nevű kocsma (Másnap ;-) ott játszanak...), melyet hálásan fogadott, bár az a hely általában tele van. Itt, nálunk is maradt volna szívesen, a turné azonban nem áll meg. Ez a pasi belopta magát a szívembe.

The Roxx - B.Itch

A produkció erős, lendületes. Nagyon hasonlít a Judas Priest - Black Sabbath vonalhoz, de a Purple vagy a Rammstein hatása is letagadhatatlan. Kőegyszerű, nem túl fantáziadús, de igen lendületes, húzós riffek, prímán, nagy hangszeres tudással és nem csekély átéléssel előadva. Semmi új, de vitán felül szórakoztató. Gitárosuk, L.X. Gaitanides néven emlegetett fiatalember szintén nem egy kutyaütő. Ez az ember egy standard Strat-on olyan hangokat hoz, hogy az mintaszerű. Nemigen használt márka ez a heavyrock-ban. A hathúros gazdája játékán dokféle, egymástól eléggé eltérő stílus hatásait véltem felfedezni. A mellékelt kép szerint mondjuk a blues biztosan nem áll messze tőle... El is tátottam a szám, amikor egy üveg sör segítségével egy autentikus, de itt és most helyén való slide szólót hallhattunk. Hoppá.

The Roxx - L.X. Gaitanides

Remek gitáros, nem bonyolít el semmit, hozza azt, amit kell és ami fontos: élettel teli dolgokat csinál eredendő természetességgel. Semmi elektronika, natúr, szikár az egész hangzása és talán ez is sokat hozzátesz erőteljességéhez.

Brávó Roxx, jöhettek bármikor, rám lehet számítani.

Utánuk jött Bonnet Bátsi és az Ő Taz Taylor Band-nek nevezett kis csapata. Hát ez sem volt egy gyenge eresztés. Kifogástalan hard rock órákon át.

Bonnet úr 61. évét tapossa. Ez már így rögtön nem igaz, mert nem tapos Ő semmit sem, ellenben ugrál-röpül-pörög-forog és általában marha nehéz volt lefényképezni, mert egy szemvillanásnyi időre sem állt meg, reumás nyakkal jöttünk el a koncertről, annyit tekergettük a fejünket utána. Pokoli vitalitással, lendülettel van megálldva ez a szikár jóember, a hangjáról már nem is beszélve. Én örülök, majd, ha 61 éves koromban el tudom mutogatni, amit akarok....nemhogy leüvöltöm a rajongók fejét. Merthogy ez történt.

Graham Bonnet

E kicsi emberről persze beugrott Ronnie James Dio is. Több párhuzam található e két úr között és nemcsak az, hogy mindkettő alacsony növésű. Mondjuk mindkettő elképesztő énekes. Dio-t nemrég láttuk (végre) a Sabbath-al a Pecsában, Bonnet-et pedig most. A Rainbow-ban is ugyanígy követték egymást. Isten bizony, egyik jobb, mint a másik.

'68-ban a Marbles-ben került elő, aztán jó nagy szünet után, '77-ben jött elő egy szóló lemezzel és még egy-két cukorkával, de '79-ben Blackmore meghívta a Rainbow-ba, ami aztán a nyugdíjas öregkort is biztosította neki az elkövetkezőkre nézvést.

'81-ben már ismét szóló lemezt adott ki, aztán jött a másik két nagy név, a Michael Schenker Group és az Alcatrazz-ban történő - szintén viszonylag rövid életű szereplés. Közben a világ jobbik felének összes muzsikusával játszott együtt, a Purple tagoktól kezdve Steve Vai-on át, a lista szinte felsorolhatatlan. Öreg motoros.

Graham Bonnet & Taz Taylor

Jelenleg a Taz Taylor Band-el koncertezik, Ők kísérték nálunk is. A remek gitárosról elnevezett banda jól tolta a régi Rainbow és MSG slágereket, láthatóan élvezték is ezeket játszani. Taz karakteres sound-al rendelkezik, nem egy unalmas valaki. Gary Moore hatása hallható, de nem zavaró, sőt. Szerethető, amit csinál, mivel nem tolakszik.

Az egész csapat, bár  túlnyomó részben angol születésűek, mégis az Egyesült Államokban élnek és dolgoznak. Érthető.

Ez az egész cucc öreg rockereknek való dolog. Lejön a régi sound és a régi érzemények. Remek zenészek, remek este. Ezek a "fiúk" nem arcoskodnak, kijönnek rendesen a "nép" közé, söröznek, szórakoznak, élvezik az életet. Olyanok, mint bármelyikünk.

Sokan ugyan nem voltak, de aki ott volt, annak jó volt. Nemigen akartunk hazamenni.

Youtube-cuccok:

Marbles - Only One Woman 1968 Graham Bonnet

It's All Over Now, Baby Blue

Rainbow - All Night Long - Live at Donnington 1980

Linkek: 

Graham Bonnet: http://www.bonnetrocks.com/ és http://en.wikipedia.org/wiki/Graham_Bonnet

The Roxx: http://www.theroxx.info/ vagy http://www.myspace.com/therealroxx

Whitesnake Tribute: http://www.whitesnaketb.eoldal.hu/ 

Taz Taylor Band: http://www.taztaylor.com/

A bejegyzés trackback címe:

https://eoxtheselector.blog.hu/api/trackback/id/tr6724375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.