Fellépők:
Duke Robillard
Sugar Blue
Mike Andersen
Póka Angéla
Little G Weevil Happy Bluesday
Ez már megint jó buli volt. Podlovics Péter hihetetlen kitartással, már ötödik alkalommal hozza össze nekünk ezt a bulit - és igaza van.Köszönjük.
Két színpadon folyt a show, a kisszínpadon kétszer félórás blokkokban a Happy Bluesday és a Szűcs Gabesz által vezetett jam szórakoztatott a nagyszínpad szerelési szüneteiben.
Kezdésnek jó volt a Happy Bluesday, Petendi Tomit és a többiek bármikor szívesen megnézem. Ide egy akusztikus produkcióval érkeztek, ami ahhoz képest, hogy első alkalom volt, remekül sikerült.
Az első félóra után Póka Angéla és a Chieffundation következett. Bár ez a zenekar alig egy éve létezik, érett produkcióval rukkoltak ki. Ha igazán összeérik, elsöprő lesz. Angéla inkább soul-os dolgokat művelt, ettől függetlenül bejött a bluesereknek is. Ez a műsor és a dalok erősek, el kell menni valamilyen kisebb helyre megnézni.
Petendiék második blokkja után a Mike Andersen Band tolta. A két fúvóssal és Hammonddal kiegészített dán bluescsapat nem rázott meg rettentően senkit, de jó, "szabványos" produkciót nyújtottak. Nekem sokkal jobban bejött az a blokk, ahol a két fúvós nem fújt, hanem az egyik leült gitározni, a másik pedig kongázott. Ez a rész kimondottan erős, szórakoztató volt.
Megint kisterem, Szúcs Gabesszel. Ő némi hangszál problémákkal kűzd, így hívott "segítséget", Pribojszky Matyi képben, illetve begyüjtötte a helyszínen rendelkezésre álló egyéb muzsikusokat, például Petendi Tomit és a Happy Bluesday ritmusszekcióját. Nyomtak egy jó erős jam-et. Gabesz hangján nemigen hallható probléma, tökéletesen énekel, kiválóan gitározik és általában borzalmasan erős, érzelmekkel teli az, amit csinál.
Hamarosan ismét az Államokba utazik, úgyhogy júliusig megint nem látjuk. Legközelebb Pakson...
Lett nekünk Sugar Blue is. Ez a pasi és zenekara azért hihetetlen. Nagyon jó a bandája és őrült izmos, lendületes koncertet adtak.
A bőgős hölgy, Ilaria Lantieri játéka kimondottan tetszett, az eddig általam látott legjobb basszer csaj volt. Kemény a csaj nem kicsit. Ugyanez elmondható az egész zenekarról.
Több számot is játszottak az új Code Blue című lemezről. Nekem Sugar Blue talán kicsit sokat-sokszor harmónikázik, szemmel-füllel olykor követhetetlen, amit csinál, de ez egységes egésszé azért összeáll. Valódi virtuóz harmónika játékos és kiváló énekes. Mögötte egy nagyon kemény, rockba hajló zenekarral: ez bizony tíz pont volt, hibátlan.
Aztán jött a nagy öreg, Duke Robillard.
Ez a fickó szintén elképesztő. Ő nem egy virtuóz gitáros, nem egy hagyományos gitárhős, de ami a hangszeréből kijön, annak minden hangja érzelemmel teli, dús, szívszorító. Szóval nagyon-nagyon jó. Nem véletlenül játszott Ő a Roomful of Blues-ban vagy Jimmy Vaughan után a Faboulus Thunderbirds-ben.
Édes-aranyos ősz bácsi, zsebre tenni azonnal. Nála is van fúvós és Hammond, ami egy igen kellemes hangzású zenekart eredményezett. Az egész koncert minden előadója jól szólt, hibátlan. A fények nagyon konszolidáltak, a rendezvényhez illők voltak. Semmi extra és ez így is volt jó aznap este. Jegyár: 4500.
Jó kis este. Jó zenék, jó társaság. Kihagytam valamit?
Friss kommentek